2017.06.25. 05:34:08
Látogatások száma eddig:5993621
Utolsó frissítés: 2008. 03. 02.
Ha értesülni szeretne újdonságainkról, híreinkről, iratkozzon fel hírlevelünkre!
 
Ajánlja honlapunkat barátainak, ismerőseinek!
 
Szerkesztők: info@greenfoto.hu
Veszélyben a tizenöt éves Magyar Fotográfiai Múzeum
[2006. 06. 22.]

Nicéphore Niépce 1826-ban nyolcórányi expozícióval készítette el a világ első fényképét. Ami akkor csodának számított, később mindennapos gyakorlattá vált. Az elmúlt másfél évszázadban készített temérdek fotográfiát tárolni, feldolgozni, számítógépre vinni, belőlük kiállításokat rendezni szöszmötölős munka. Az utóbbi tizenöt évben megtapasztalták ezt a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum munkatársai is.

Ét- és Táncterem a Pistához.
Így hívták azt a kecskeméti postakocsiló-váltó állomást, amelyből később zsinagóga lett, és amelyben - néhány újabb funkcióváltást követően - 1991 óta a Magyar Fotográfiai Múzeum működik. A gyűjteményt az alapító igazgató, Kincses Károly fotómuzeológus a Magyar Fotóművészek Szövetségének 1958 óta halmozott, hetvenezres kollekciójával alapozta meg. A fotómúzeumban ma már több mint egymillió felvételt, negyedmillió negatívot és számos, fényképezéssel kapcsolatos fontos tárgyi emléket őriznek. Csak találomra néhány érdekesség: a Magyar Fotográfiai Múzeum legrégebbi darabja egy 1840-ben készült dagerrotípia, a 820 darabból álló fényképezőgép-gyűjteményben pedig több különlegesség található, a zsebórának álcázott kémfényképezőgép mellett milliókat érő masinák is. Fellelhetők jelentős kollekciók külföldiektől és a külföldre távozott magyaroktól, így például André Kertésztől, Robert és Cornell Capától, Brassaitól vagy Moholy-Nagy Lászlótól. Utóbbitól olyan felvételek is, melyek becsült értéke úgy 6-8 millió forint körül van. Valamint persze a "hazai magyaroktól", mások mellett Pécsi Józseftől, Balogh Rudolftól és a jó nevű vagy kevéssé ismert maiaktól.

A gyűjtemények feldolgozása és az évi 10-15 hazai, valamint 3-4 külföldön rendezett kiállítás mellett a Magyar Fotográfiai Múzeum a hazai fotográfia történetét és annak fontos alkotóit bemutató könyvsorozatot jelentet meg, szakkönyvtárat és a világhálón virtuális fotómúzeumot üzemeltet. A másfél évtizede kezdődött munka mostanában megakadni látszik. Egyfelől az intézmény kinőtte az épületet, ahogy Baki Péter igazgató meséli: a könyvtárban már az asztalokon tornyosulnak a könyvek, a feldolgozásra váró anyagoknak is alig jut hely, és a muzeális fényképezőgépek is kényszerből kerültek a kiállítóteremben elhelyezett, úgynevezett "látványraktárba". Másrészt a munka olyannyira fölszaporodott, hogy alapítványi, pályázati és támogatói pénzekből már nem lehet fenntartani az intézményt. Az igazgató szerint állami segítség nélkül néhány év múlva be kell zárniuk a nemzetközileg is magasan jegyzett Magyar Fotográfiai Múzeumot. Márpedig a pozitívok és negatívok világába mostanában inkább negatív hírek érkeznek: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egyelőre nem utalja át az ígért 9 millió forintot, és úgy tűnik, noha erre elkötelezte magát, hogy a kecskeméti önkormányzat sem tud segíteni az épület bővítésében.

Könnyen lehet, magára marad egy felbecsülhetetlen értékű kulturális kincs, és néhány év múlva a Magyar Fotográfiai Múzeum homlokzatára vissza lehet akasztani táblát: Ét- és Táncterem a Pistához. Eltelik néhány év, és a fotómúzeum egykori épületében már senki sem fog képekről beszélni. Hiába gondoljuk most azt, hogy ez azért mégiscsak képtelenség...
Népszabadság • Trencsényi Zoltán