2017.06.28. 05:30:26
Látogatások száma eddig:5994251
Utolsó frissítés: 2008. 03. 02.
Ha értesülni szeretne újdonságainkról, híreinkről, iratkozzon fel hírlevelünkre!
 
Ajánlja honlapunkat barátainak, ismerőseinek!
 
Szerkesztők: info@greenfoto.hu
Hatodik lecke: Az élességállítás
[2004. 06. 20.]
Előző leckénkben a felvétel elkészítéséhez szükséges beállításokat csoportosítottuk és megismerkedtünk az automati-kák alaptípusaival. Ismerkedjünk meg most az elsőként az autofó-kusz használatával.

Az élességről...

Szemünk azokat a képrészleteket veszi észre először, ahol a sötét-világos képelemek határozott vonallal különülnek el. HiFi-s nyelven azt is mondhatnánk, ahol nagy a dinamika. Ezzel szemben azok a helyek, ahol az átmenet kiterjedtebb területet foglal el - azaz nem egy határozott kontrasztugrás, hanem folyamatos tónusú, kontúrokkal nem jellemezhető képelem -, szemünk számára gyakran közömbösek. A fotográfiában éppen ezért nagyon releváns az élességállítás: a fontos témának vagy témáknak éleseknek kell lenniük, míg másoknak a homályban hagyása emeli a kép szépségét, képszerűségét. Lapunk természetfotósainak f elvételei pl. ettől olyan jók. Természetesen ebben segítségünkre van digigépünknek autófókusza (AF):

Az AiAF

Artificial Intelligen-ce, azaz mesterséges intelligencia. Az AiAF ugyanis valóban intelligens. Korábbi változatait már a '80-as évek elején is alkalmazta több neves gépgyártó az akkori filmes gépekben. Ekkor még csak az élességállítást szolgálta a mérést kiértékelő szoftver intelligenciája. Ma már azonban a fénymérés pontosabbá tételéért is felelős az AiAF, ugyanis az élesre állított képterületek fényességét nagyobb súllyal veszi tudomásul a fényképezőgép megvilágítási automatikája. Mi most azonban maradjunk az élességállításnál.
A kisebb digigépek általában 3, a nagyobbak 9 képterületet figyelnek az autófókuszukkal. Egy mező mindig középen van. Hárommezős megoldásnál ettől a mezőtől jobbra és balra istalálunk egy- Ha ugyanis ezt tesszük, a felvételünket biztosan berázzuk, azaz kezünk mozgása folytán a felvétel életlen lesz. Ezen felül, ha exponál is gépünk, nem biztos hogy minden mérést és beállítást el tudott végezni eme szemvillanásnyi idő alatt.
Tanuljuk meg tehát a kioldó-gombot félig lenyomott állapotában tartani addig, míg a gép minden mérést el nem végez. Csak ezután exponáljunk, mozdulatlan testtel, lehetőleg kilégzés közben. Testsúlyunkat mindkét lábunk viselje és ha lehet, könyökeinket támasszuk meg. Ne legyen továbbá kezünkben még cigaretta sem - nemhogy más -, ugyanis a gép biztos fogását veszélyeztetjük ezáltal. Ha betartjuk a jótanácsokat, mindig éles képünk lesz.

Középre súlyozott, szelektív AF (vagy Spot AF) és Focus Lock

Az intelligens autofókusz minden képterületet figyelembe vesz. Azonban előfordul az, hogy a kreatív fotós bizonyos képterületeket akar élesen látni a felvételen, ám az automatika más tárgytávolságot javasol. Ehhez kapcsoljuk ki a gép menüjében az AiAF-et és manuálisan adjunk a távolságmérésnek támpontot. Ilyenkor ugyanis csak a középső mérőmezőt veszi figyelembe a gép. Ha felvételünk tárgya pont középen van, ami ritka eset, a fentebb leírt módon máris exponálhatunk. Ha azonban az éles képrészletet a kép szélei felé szeretnénk elhelyezni - ami gyakran hatásos és kiegyensúlyozott kompozíciót ad -, úgy használjuk a Focus Lock opciót. Nem kell külön kapcsolni, ugyanis mindig rendelkezésünkre áll: forduljunk úgy a géppel, hogy a kereső közepén legyen az élesre állítandó objektum vagy személy. Nyomjuk le félig a kioldógombot és várjuk meg, míg a gép visszajelzi az élesség beállítását. Ezután a gombot félig lenyomva tartva komponáljuk meg a fotót és csak ezután nyomjuk le teljesen, ütközésig az exponáláshoz.
A makrofelvétel
Minden gépnél van egy bizonyos határ, az un. közeipont, ami alá nem állíthatunk élességet. Ez 0.35-0.7 m közötti érték általában. Ennek legtöbbször az az oka, hogy az objektívek rajza rohamosan elkezd romlani, valamint a fénymérés és vakuzás sem úgy működik, mint nagyobb tárgytávolságokon. Ha ennél közelebb szeretnénk menni felvételünk tárgyához, makrofelvé-telre kell gépünket kapcsolni. Ezt az üzemmódot a megjelenő tulipán piktogramm jelzi számunkra és ilyen jelzésű gombbal kapcsolhatjuk be és ki a makrofelvételt. Ha bekapcsoltuk, gépünk úgy mozgatja objektívje lencsecsoportjait, hogy az ilyen közeli távolságokon rajzoljon borotvaéles képet. Továbbá a fénymérés és a vakuzás paramétereit is másképp értékeli és vezérli. Ilyenkor általában 10 cm-re közelíthetjük meg modellünket.

A tájkép
Ha távoli tárgyakat, tájakat, épületeket fotózunk, érdemes a végtelent jelentő szimbólumra, illetve a tájképet idéző, hegyeket formázó pikto-grammra állítani gépünket. Ilyenkor ugyanis a felvételünkön 5 m-en túl minden éles lesz, és a távoli tárgyak részletdúsabban fognak megjelenni. Ennek az az oka, hogy az objektív lencsecsoportjait ilyenkor úgy állítja be a gép, hogy a távolt tárgyakat rajzolja kiemelkedő felbontóképességgel. Továbbá az autofókusz ilyenkor nem is működik, nehogy egy közeli tárgy befolyásolja a mérést, ezzel kissé életlenné téve a hátteret. Ne feledjük, ilyenkor pont a háttér a főtéma!

Manuális beállítás
Ha magunk szeretnénk a távolságállítást elvégezni, a csúcsmodellek erre lehetőséget adnak. Az AiAF ilyenkor is működik és jelzi számunkra, hogy gépünk mit tart helyes tárgytávolságnak. Be azonban nem avatkozik! A hobbifotós életében ilyenre ritkán van szükség hiszen a makro- és tájfelvétellel, valamint a Focus Lock-kal mindent megoldhatunk. Ha azonban a kreativitás a célunk és gépünknek van ilyen szolgáltatása, használjuk nyugodtan a manuális fókuszt.