2017.10.22. 04:57:45
Látogatások száma eddig:6040865
Utolsó frissítés: 2008. 03. 02.
Ha értesülni szeretne újdonságainkról, híreinkről, iratkozzon fel hírlevelünkre!
 
Ajánlja honlapunkat barátainak, ismerőseinek!
 
Szerkesztők: info@greenfoto.hu
Nyolcadik lecke: Az expozíció
[2004. 06. 22.]
A fénymérés egyetlen egy adatot szolgáltat gépünk számára, mégpedig egy fénytechnikai mennyiségben kifejezett fizikai mérőszámot. Az előző leckében megbeszéltük, hogy a CCD-nek vagy filmnek egy bizonyos fénymennyiségre van szüksége ahhoz, hogy helyesen exponált kép legyen a végeredmény. Arról is szó esett, hogy ezt az értéket a fényérzékenység mérőszáma adja meg.

Alkalmazkodás

A chipnek a fénymérés után tehát további feladatai vannak: még az expozíció előtt meg kell határoznia a fényképezőgépek két jellemző fényszabályozó eszközének működését. Ez a két részegység a zárszerkezet és a fényrekesz. Ezekkel alkalmazkodhatunk a mindenkori fényviszonyokhoz olyan formában, hogy a képbontó eszközre – legyen az CCD vagy film – a fényérzékenység alapján előírt fénymennyiség vetülhessen. Sem több, sem kevesebb.
Egy kis fizika... Nem kell megijedni, mindössze egyetlen szorzásból áll egyenletünk: H=Ext
A képletben H az expozíciót jelöli, Ez a megvilágítás luxban, t pedig az idő másodpercben. Ennek megfelelően E dimenziója luxs, ami nagyon közeli kapcsolatban áll a fizikusok által fénymennyiségként emlegetett lumennel. H-t egyértelműen meghatározza a fotózáskor alkalmazott fényérzékenység (pl. ISO 100/21°). A változó fényviszonyok között nekünk, vagy fényképezőgépünk automatikájának kell az egyenlőséget létrehoznia a fentebb említett fényrekesszel és zárszerkezettel.

A fényrekesz (F)




Ez a szerkezet hasonlít szemünk pupillájához. Az objektív hatásos átmérőjét képes csökkenteni, vagy növelni. Ezt az átmérőt nyílásnak is szokás nevezni, innen ered a fényrekesz skálaosztásának az elnevezése, melyet nyílásszámnak vagy fényrekeszszámnak is neveznek. Minél kisebb a nyílás, annál kevesebb fény juthat be a fényképezőgépbe. Ilyenkor a CCD-re vagy filmre vetülő kép fényszegény. Ha a fényrekeszt nyitjuk, azaz a nyílás nagyobb lesz, az objektív által vetített kép is ragyogóbbá, fényesebbé válik. Látható, hogy a fényrekesszel szorzatunk első tagját befolyásoljuk. A fényrekeszszámot, mint nyílásviszonyt a következő egyenlőség fejezi ki: F=f/D ahol F a fényrekesz, f a lencse gyújtótávolsága, D az éppen beállított nyílás átmérője. Utóbbi két fizikai mennyiség dimenziója méter, így a rekeszszámnak mértékegysége nincs. Ezért jelezzük minden esetben a nagy F betű előre írásával, hogy rekeszszámról beszélünk, például F2,8, F11. Olyannyira fontos az egyértelmű jelölés, hogy még Canonunk is kiírja ezt TFT-kijelzőjére. A rekeszszámsor egyébként 1900 óta szabványosított, azonban pont az elektronikus fényképezőgépek azok, melyek gyakran eltérnek a szabványtól. Mi itt a rekeszszámok felsorolása helyett csak azt jegyezzük meg, hogy a fenti képlet fordított arányosság, azaz nagy nyílást kis rekeszszám, míg kis nyílást nagy rekeszszám jelez! A fentebb említett két érték közül tehát az F2.8 és kisebb rekeszszámok a nagyon nagy nyílásokat jelentik, míg az F11 és nagyobb rekeszszámok éppen ellenkezőleg, a nagyon kis rekesznyílásokat takarják. Közöttük helyezkednek el a közepes rekesznyílások.

A zárszerkezet

Előző hasonlatunknál maradva, szemhéjunkhoz hasonlíthatjuk működését, azonban a hasonlat kissé sántít. Mi ugyanis akkor hunyjuk le szemünket, azaz zárjuk ki a beáramló fényt, ha valamit nem akarunk látni. A fényképezőgép azonban pont fordítva teszi. Zárszerkezetét folyamatosan csukva, azaz „behunyva” tartja, egészen addig, amíg meg nem nyomjuk az exponálógombot. Ekkor kinyitja egy bizonyos időre – ilyenkor jut a fény a képbontó eszközre, azaz ilyenkor lát a gép –, majd újra becsukja azt. Szemfülesek észrevehették, hogy a zárszerkezet időt is mér, azaz legelső képletünk időtagját változtathatjuk vele. A zár nyitvatartási idejét, a záridőt nem kell képlettel bevezetnem, ugyanis teljesen magától értetődő. Ugyancsak 1900-ban, Párizsban rögzítették a záridősort is. Mindent másodpercben mérünk, legfeljebb annyi a csavarás rajta, hogy legtöbbször a másodperc törtrészeit alkalmazzuk. Emiatt reciprok skálát vagyunk kénytelenek használni.
Semmi probléma, gépünk ezt is teljes precizitással jelzi számunkra, például: 1/4 s, 1/500 s. Míg a rekeszszerkezet mechanikus elem, addig a digitális fényképezőgépek között találunk mechanikus és elektronikus zárat is. Esetenként egyegy gép mindkettővel fel van szerelve. A mechanikus zár sajnos hangos, de az ilyen gépek gépminősége jobb, a CCD-jük felépítésének köszönhetően. Nagy hátrányuk, hogy kijelzőjüket nem használhatjuk keresőként. Ezzel szemben az elektronikus zárral szerelt gépek szinte hangtalanok és mindig adnak keresőképet LCD-paneljükön, sőt: a videokimenetükön is. Sajnos azonban képminőségük kissé az előbbi gépek képminősége alatt marad.
Mire jó mindez?

A kérdés teljesen jogos. Ha már a fordított arányosságot említettem, hamar észrevehette mindenki, hogy sok fényrekeszzáridő-páros adja meg a helyes expozícióhoz való fénymennyiséget. Mi alapján válasszunk? A következő leckében minderről bővebben lesz szó, azonban elöljáróban érdemes az alábbiakat megjegyezni: A fényrekesszel a mélységélességet befolyásoljuk. Ez utóbbi az az élesen kirajzolt sáv, mely a beállított tárgytávolság előtt kezdődik és mögött végződik. A beállított tárgytávolságon elhelyezkedő témáról az objektív mindig éles képet rajzol. Az azonban a fényrekesztől függ, hogy a témától milyen közel indul az élesség sávja, és mögötte meddig tart. Vagyis milyen széles ez a sáv. A nagy nyílás (kis fényrekeszszám!) a sávot szinte nullává redukálja. Ilyenkor témánk a teljesen életlen, felismerhetetlen háttérből szinte kiugrik élességével. A közepes fényrekeszek szemünknek megfelelően rajzolnak, míg a kis fényrekeszek (nagy fényrekeszszám!) mindent tűélesen képeznek le. Ez alatt azt kell értenünk, hogy a mélységélesség sávja szinte a fényképezőgépnél kezdődik és a végtelenig tart. A záridővel a téma mozgását befolyásoljuk. A hosszú záridő alatt bemozdul minden mozgás. A nagyon rövid záridő pedig a leggyorsabb mozdulatokat is befagyasztja: igazi pillanatkép. Persze mindkettő keltheti – helyesen alkalmazva – a mozgás érzetét. A megfelelő záridő kiválasztása általában gyakorlatot igényel. Más témák pedig nem is befolyásolhatók a záridővel: például csendélet, tájkép.