2017.12.15. 20:59:39
Látogatások száma eddig:6061403
Utolsó frissítés: 2008. 03. 02.
Ha értesülni szeretne újdonságainkról, híreinkről, iratkozzon fel hírlevelünkre!
 
Ajánlja honlapunkat barátainak, ismerőseinek!
 
Szerkesztők: info@greenfoto.hu
Hol a helye az óriás tintasugaras nyomtatónak?
[2004. 03. 02.]
Hol a helye az óriás tintasugaras nyomtatónak?
Gondolatok a fotográfus szemszögébôl

Az óriás tintasugaras nyomtatók különleges helyet foglalnak el a fotográfia világában. Tulajdonképpen az egyetlen, nagyformátumú, fotószerû minôséget adó, egyszerû elektronikus képi eljárásról van szó. Eme tömör mondatot érdemes kifejteni, elôtte azonban szögezzük le, hogy a professzionális fotós, ha fotográfiai szolgáltatásról beszélünk, a fotólaborba helyezi az ilyen gépeket.
Miért fotószerû? Egyszerûen azért, mert nem fotóminôségû! Bármely reklám állítja is ezt az adott géprôl, ez a raszteres, mérhetôen még 300 dpi-s felbontással sem rendelkezô eljárás sokféle szín alkalmazásával sem képes megközelíteni a fotóanyagot. Sem a hagyományos fotóanyaggal nem konkurrálhat, sem a digitális termodiffúziós nyomatokkal. Sokféle fizikai és szubjektív paramétert lehetne itt felsorolni, amit nem teszek meg. Néhány sarkallatosat azonban mindenképpen tartsunk meg emlékezetünkben: Dmin, Dmax, megkülönböztethetô árnyalatok száma, colour gamut, idôtállóság. Végezetül a megfellebezhetetlen ítélet: nem folyamatos tónusú képmegjelenítés a tintasugaras technológia. Sajnos a fotóanyagra ilyen méretben képet vinni sokkal nehezebb, mint nyomtatni. Ámbátor a színes fotópapír sokkkal olcsóbb, mint a tintasugaras nyomat. Az azonban mindenképpen hátránya a fotopapírnak, hogy kidolgozóoldatai miatt nem természetbarát. A digitális termodiffúziós nyomtatók technológiai korlátja pedig maximálisan a kifutó A/3-as méret nyomtatását engedi meg. Ezért mindenképpen helye van a fotólaborban az óriás tintasugaras nyomtatónak!
Miben nyújt többet a fotósnak? Abban, hogy mégiscsak fotószerû a nem kondicionált - azaz nem „vájt szemû” - szemlélônek. Ráadásul nyomtatási technológiájának óriási elônye, hogy mindenféle hordozóra képes nyomtatni. Többféle papír létezik, többféle alapszínben és felülettel. A neves fotócégek, pl. Kodak, Ilford és a magyar Forte, olyan papírokat is készítenek, amelyek az igazi - egyes esetekben félszázada letûnt - fotópapírokat szimulálják. Sok esetben kitûnôen! Ráadásul itt van a festôvászon is: mûanyaggal kevert lenvászon, melynek felületkezelésén átsejlik a vászon textúrája. Félmatt az elkészült kép, és keretre feszítve, mint a festmény mutat a fotó. Sokkal egyszerûbb így elkészíteni az exkluzív portrét, mint bajlódni a régi módszerrel, melynek fedôneve: fotoemulzió öntése saját kézzel textilre. A ránézeti képek elôállításának lehetôségét tehát többszörösen kiterjesztik. Itt pedig nemcsak hogy elég, de egyenesen jó is, ha egy kép csak „fotószerû”.
Miért egyszerû? Egyszerûen azért, mert hatványozottan nehéz nagyméretû eredetirôl nagyméretû nagyítást készíteni. Extremitásnak képzeljük el a 8x10"-es negatívról nagyított 4x5 m-es képet. Ahogyan nô a negatívméret, úgy nehezedik a nagyítási procedúra, ráadásul ilyen negatívhoz nem is nagyon van nagyítógép az országban. Ezzel szemben ezeket az anyagokat beszkennelni ma már nem bonyolult. Persze kiegészítésként jegyezzük meg, hogy a szkenner is fontos tartozéka az ilyen nyomtatónak. Különösen a professzionális szkenner, ha már fotólaborról beszélünk. Ugyancsak egyre nehezebb adott méretrôl egyre nagyobbat nagyítani: baj van a nagyítás és hívás homogenitásával, ráadásul a 2 m-nél nagyobb méreteket csak szelvényezve nagyíthatjuk. Sötétkamrában pontosan szelvényezni pedig nem olyan egyszerû, mint számítógépen. Tehát nagyméretben mindenképpen a tintasugaras nyomtató az ideális. Ráadásul a feliratozás végkép az ilyen technológia mellett szól. Ez esetben ugyanis fotófilmre, filmrekorderrel kellene leexponálni a feliratozott képet, majd hívás után nagyítani. Ennek egyik buktatója az, hogy a legközelebbi ilyen gép Bécsben van, a másik, hogy az elôbbi, környezetkárosító procedúrához térünk vissza. Egyetlen ellenvetés lehet a tintasugaras nyomtató ellen ezen a területen, kiváltképp a fotólaborban. Ez pedig az, hogy megfelelô fotopapír-rekorderekkel (ez a levilágítóegység a filmrekorder fotopapíros változata), az olcsó RA-4-es színes papírra is dolgozhatunk, közvetlenül a számítógépbôl. Mintha csak tintasugaras óriásnyomtatóra nyomtatnánk. Ebben az esetben azonban sötétkamrába szerelt, több m² alapterületû gépet kell üzemeltetnünk, melyhez ugyancsak több m² alapterületû hívógép tartozik, többszáz liter vegyszerrel. Erre pedig nem minden fotólabor képes berendezkedni, bár az RA-4-es technológia olcsóbb és valóban fotóminôségû. Mindenesetre: a tintasugaras nyomtató üzemeltetése egyszerûbb, környezetbarátabb.
Miért elektronikus? Egyszerûen azért, mert elektronikus képekkel dolgozunk a tintasugaras nyomtatón. A digitális gépeknél 22 megapixel a jelenlegi álomhatár, ami már poszterre is elég. Ráadásul hibrid technológiára kényszerül minden fotós, azaz ha nincsen digitális gépe, negatívját vagy diáját szkennelnie kell. Ma már ugyanis szinte minden munkát digitálisan kell leadni. Gyakran a montázsok mérete is óriásposzter, a panorámaképeket számítógép nélkül nehéz összerakni. Emiatt gyakran digitális kép a munka végeredménye. Azt pedig papírra, nagyméretben szinte csak a tintasugaras technológiával lehet átvinni, az RA-4-es óriásrekorderek ára és kiszolgálásigénye miatt.
Mi a fotográfiai szolgáltatás? Legtöbbször papírkép készítése, dirrekten az eredeti elektronikus képrôl. Ritkábban feliratozásnak is szerepelnie kell és elôfordul az is, hogy az elkészült képet keretezni, vagy csak kasírozni kell. A bonyolult eljárások, pl. attrap készítés már nem tartoznak a szûken vett fotográfia tárgykörébe.
A fentiekbôl azonban kiderült, hogy a fotográfia igényei túlmutatnak azon az üzletileg szükségszerûen leegyszerûsödött felfogáson, hogy posztert nyomtatunk. A fotósnak sokféle hordozóra van - vagy lenne - szüksége ahhoz a választékhoz képest, ami egy grafikai- vagy reklámstúdióban megtalálható. A laminálás, kasírozás igényében nincsen különbség. Ellenben jó, ha a számítógép operátora gyakorlott, ugyanis kisebb feliratozásokat a nyomtatás érdekében, persze felár felszámítása mellett, el kell tudnia végezni. A szkenner oldalán viszont igen otthon kell lennie a fotóanyagokban hiszen mi, mûvész és mûszaki fotósok, szeretünk a legkülönfélébb fényérzékeny anyagokra fényképezni. Emellett régen készült fotótermékeket is szeretnénk szkenneltetni. Utóljára az óriás nyomtató által kínált gazdag méretválasztékot említem meg. Egy fotósnak gyakran kell nemszabványos, vagy extrém befoglaló méretekkel jellemezhetô végterméket elôállítania. Ebben pedig - fôleg kis laborokban - legtöbbször az óriás tintasugaras nyomtató a legjobb megoldás.

Török György fotográfus