2017.08.18. 04:56:32
Látogatások száma eddig:6013780
Utolsó frissítés: 2008. 03. 02.
Ha értesülni szeretne újdonságainkról, híreinkről, iratkozzon fel hírlevelünkre!
 
Ajánlja honlapunkat barátainak, ismerőseinek!
 
Szerkesztők: info@greenfoto.hu
II. rész: A főfény
[2004. 06. 21.]
Egy egyszerû, de kívülrôl megtanulandó definícióval lehet leírni legfontosabb fénytípusunkat, hiszen nevében is jelezzük rangját:
A fôfény az a fény, mely az expozícióhoz szükséges fénymennyiséget egymagában biztosítja.
Nézzük ennek okait és következményeit, valamint vegyük figyelembe, hogy az esetek tulnyomó részében egyetlen fôfénnyel dolgozunk:
Az egyetlen fôfény használatának az az oka, hogy egyetlen nap süt az égen, és nagyon gyakran egyetlen lámpával - pl. kisebb helységek, íróasztal - világítjuk meg szûkebb mesterséges helységeinket. Persze az ember (homo sapiens sapiens) és pszichéjének evolúciója szempontjából az a töbmillió éves fejlôdés a döntô, azaz amin keresztüljutottunk. Az égbolt egyetlen napja adja így az alap világítási mintát számunkra. Ha több fôfényt alkalmazunk, akkor azt természetellenesnek érzi képünk szemlélôje!





Több fôfényt kizárólag két speciális esetben alkalmazhatunk! Az egyik eset a reprodukció, a másik eset a stadionvilágítás. Reprodukciónál az a fontos, hogy a világítás a reprodukálandó felület minden pontjában ugyanakkora legyen. A cél ilyenkor a tökéletesen homogén világítás létrehozása. Mivel a reprodukció leggyakrabban sík felületrôl készül, a kész fotón árnyékot sem fogunk látni. A stadionvilágításnál is cél a minél jobb homogenitás. Itt azonban fontosabb, hogy a játékosok a stadion minden pontjáról kapjanak világítást, vagyis fôfényt, derítôfényt, díszítôfényt. Mivel a pálya minden pontjához úgysem lehet alkalmazkodni, négy fôfénnyel világítanak a négy sarok felül. Lehet is látni a négy árnyékot, amitôl természetellenesen hat a fotó- vagy videofelvétel. A játékosok ugyanis a pálya síkjából kiemelkednek, így árnyékuk megjelenik.

Mindig a fôfényre mérjük a helyes expozíciót. A fôfény ugyanis a legerôsebb fényforrás. Nagyobb erôssége csak a díszítôfényeknek lehet. A többi fényforrás éppen ezért - legtöbbször - elhanyagolhatóan módosítja a felvétel tárgyára vetülô fénymennyiséget (0.1-0.2 Fé, azaz fényérték). Egyéb esetekben igen kis mértékben (0.3-0.5 Fé). Ha több fôfényünk van (ld. fentebb), akkor az expozíció módosítása jelentôs, 1-2 Fé lehet.

A fôfény adja az árnyékot. Ez számunkra nagyon fontos, ugyanis az árnyékok kontrasztja, szélük élessége, vagy éppen szórt volta befolyásolja a kép plasztikusságát. Különösen olyan felvételeknél igaz ez, amikor sem a mélységélességgel, sem a perspektívával nem tudjuk érzékeltetni a térbeliséget. Ne felejtsük el, hogy a fotó és a videó a térbeli (3D) képet síkban (2D) ábrázolja. Éppen ezért van szükségünk arra, hogy az elveszett információmennyiséget legalább sejtetni tudjuk. Az árnyékkal és annak jellemzôivel elfedhetünk, vagy kiemelhetünk térbeli jellemzôket. Korrigálható pl. asszimetrikus arc, de tárgyak, élôlények domború vagy éppen homorú formáit is az árnyékokkal érzékeltethetjük leginkább. Kiemelten fontos az árnyékos világítás, ha tárgyak felületét, textúráját akarjuk plasztikusan ábrázolni.






Ahány lámpa, annyi árnyék. Sajnos minden árnyék, amit nem a fôfény vet: természetellenes. Egyik lehetôségünk, hogy további lámpákkal tüntetjük el a nem kívánatos árnyékokat. Másik, hogy képalkotó-kompozíciós elemként természetessé tesszük ôket. Harmadik megoldás az árnyékmentes világítás, de ilyen képekkel fôleg a természet-, portré-, akt-, riport- és tárgyfotó kategóriájában nem érhetünk el eredményeket. Azaz leginkább sehol sem.

Mindig a fôfény színösszetételéhez hangoljuk a digigép fehéregyensúlyát, vagy ehhez szûrjük a filmet. Minthogy a legfontosabb fényünk, azt hiszem egészen egyértelmû ez a kijelentésem. A többi fény úgyis csak járulékos szerephez jut. Egyetlen kibúvó, hogy ha a környezeti fényekhez tudjuk alakítani fôfényünket, pl. a gépre helyezett vakut. Azonban ez sem mond ellent a szabálynak, ugyanis ilyenkor is a fôfény módosított színösszetételéhez kell alkalmazkodnunk!

A fôfény iránya alapján csoportosítjuk a világítástipusokat:
Járjuk körbe a tárgyat egyetlen lámpával. A lámpa 30-45°-ban lefelé néz modellünkre. Teljesen mindegy, hogy jobbra vagy balra járjuk körbe ôt, a világítás ugyanis objektívünk optikai tengelyére tükörszimmetrikus.
-0°, vagyis a lámpa a fényképezôgép felett áll. Ez a világítás a frontfény vagy homlokfény. Abszolút természetellenes. Ennek ellenére alsó derítéssel gyakran használják tárgy- vagy portréfotónál (Benetton világítás), ugyanis eme világítás jellegtelensége miatt minden fényképezhetô így. Jól mutat tehát katalógusban a sokféle tárgy, vagy az egymás mellé helyezett sok ember. Ilyen világítást adnak a fényképezôgépbe épített, vagy arra felhelyezett vakuk. Ha ilyen világítást használunk, minél nagyobb felületû, akár négyzetméteres fénforrást alkalmazzunk. Ezzel természetesebbé tehetô a világítás képi hatása. A homlokfény plaszticitása kicsi.
-30° oldalra: ez a világítás a kis orrárnyék vagy szûk világítás. Jellemzôje nevében megtalálható: portrénál az orr kis árnyékot vet az arcra. Nagyon szép világítás, ugyanis plaszticitása kifejezett, de ugyanakkor visszafogott is egyben. Éppen ezért fôleg nôi portrénál és vidámságot sugárzó, csillogó tárgyaknál alkalmazzuk gyakran. Portrénál a szemek élnek, még a sötét színûek is megtelnek élettel. Alkalmazható még aktnál és makrofelvételnél is. High key világításnál is ezt alkalmazzuk leggyakrabban.
-45°: a természetes világítás. Kifejezetten plasztikus világítás, az árnyékok és közvetlenül megvilágított felületek egyensúlya jellemzi. Legtöbbször, pl. a délelôtti és délutáni órákban ezt a világítást láthatjuk a szabadban. Bármikor bátran alkalmazhatjuk, szép, de megszokottsága és kiemelkedô természetessége miatt kissé jellegtelen. Férfiportréhoz is ajánlott kipróbálni.
-60°: nagy orrárnyék vagy széles világítás. Az árnyékok kezdenek dominálni, a formák kifejezetten markánsak. Nagyon plasztikus világítás. Akt, férfiportré, makro és tárgyfotó a legjobb vadászterület. Az anyagok textúrája kifejezett, ezért pl. erdôs tájképhez is alkalmazható.
-90°: oldalvilágítás, vagy súrolófény. Elôbbi, ha három dimenziós tárgyat fotózunk, utóbbi ha sík, vagy majdnem sík felület textúráját emeljük ki vele. Ebbôl sejthetô, hogy plaszticitása maximális, szinte csak az árnyékok uralkodnak a képen. Low key-nél alkalmazzák gyakran, valamint markáns portréknál, aktnál, felületek anyagszerû visszaadásánál, és az anyagszerû tárgyfotókon, persze megfelelô derítéssel.
-90°-180° között minden fény ellenfény. A körvonalakat hangsúlyozza az ilyen világítás, azaz figurális ábrázolása kiváló. Gyakran alkalmazzák tehát mûvészi tárgyfotókhoz, természetfotókhoz és aktokhoz. Plaszticitása általános értelemben véve nincs.
-Kivételek: 45°-tól 180°-ig nemcsak felülrôl lefelé, de vízszintesen is érkezhet a fôfény. Alulról felfele azonban soha ne világítsunk, az ugyanis a horrorisztikus világítás. Valóban Drakula tette ismertté leginkább, mi csak akkor használjuk, ha kifejezetten ilyen hatás elérése a cél. Kibúvó azonban, ha a modell az arcát a lámpa felé dönti, vagy tárgyfotónál békaperspektívából fotózunk a tárgy nagyságának érzékeltetése miatt.

Gyakorlat: az elmondottak egy plüssfigurával és egy szûk fénykúpot vetô asztali- vagy zseblámpával begyakorolhatók. Elôször csak egy üres asztalra tegyük a figurát és a lámpát mozgatva, a fentieknek megfelelôen beállítva, figyeljük meg az árnyékképzôdést és a képi hatást. Ha ezt végigjátszottuk, fényképezôgépünk keresôjébe tekintve vegyük végig a világításokat, és digigépünnkel fényképezzük is le a látottakat. A elektronikus képeket értékeljük ki valamilyen képnézegetô programban. Ezzel is elmélyítjük tudásunkat. Ezután laikusokat is kérdezzünk meg, mi a véleményük az egyes világításokról. Utána már csak egy dolgunk van; ha szépen süt a nap: szabad téren is gyakoroljunk, azaz bármely tereptárgyat bármely irányban megpillantva, állapítsuk meg a nap által létrehozott világítás tipusát. Fordítva: bizonyos tereptárgyakat figyeljünk reggeltôl napszálltáig. Íly módon felvértezve mindig reflexszerûen alkalmazkodhatunk majd természet- vagy szabadtéri fotózáskor a nap nem befolyásolható fényéhez.





Természet- és fôleg tájfotósoknak egy jó tipp!
A napot nem befolyásolhatjuk, csak alkalmazkodhatunk hozzá! Mindig a nap a fôfény, nem mindegy hát, hogyan kezeljük. A tájfotó - és itt Ansel Adamsot vegyük példának -, arról szól, hogy megismerkedünk több napon keresztül fotótémánkkal. Megfigyeljük, mely napállásoknál, milyen arcát mutatja, majd megfigyeléseink alapján készítjük el a fotót. Minimum 20 Megapixeles kamerával, vagy még inkább: síkfilmre. Ugyanez a helyzet a makrofotó és a szabadtéri portré esetében is. Ha csak tehetjük, a nap legyen az ellenfôfény (vagy díszítôfény, hajfény), és vakuval vagy derítôlappal egészítsük ki ezt a világítást. Itt persze az óriási felbontóképességre nincs szükségünk.


Török György fotográfus