2017.06.28. 05:35:38
Látogatások száma eddig:5994270
Utolsó frissítés: 2008. 03. 02.
Ha értesülni szeretne újdonságainkról, híreinkről, iratkozzon fel hírlevelünkre!
 
Ajánlja honlapunkat barátainak, ismerőseinek!
 
Szerkesztők: info@greenfoto.hu
II. rész: Hasznos trükkök
[2004. 03. 02.]
Vízmérték (libella)

A mûszaki fotográfia berkein kívül talán megmosolyogni valóan hangzik ez a régen ismert egyszerû eszköz, pedig nem árt tudni, hogy vakupapucsba tolható kivitelben, vagy exponálógombba csavarható formában is kapható, pl. a Hamánál. Használata egyszerû: segítségével vízszintezhetjük gépünket. Nagyon fontos ez, mert már 120°-os panorámánál igen zavaróan ferde lesz a horizont szemre beállított vízszint esetén. A használat módja: elôször az állványt szintezzük a lábak állításával! Ha van rajta libella, használjuk azt, ha nincs rajta, a képen látható kis libellát helyezzük az állványfej felütközô felületére. Ezután csavarjuk fel az állványfejet és azt is szintezzük. Ez már kicsit türelemjáték, forgassuk körbe a fejet a svenkkarral és nézzük a buborékot. Ha ez megtörtént, erôsítsük gépünket az állványra és az LCD-n, vagy tükörreflexgép esetén a keresôben a gépet forgatva ellenôrizzük a horizont vízszintes voltát. Ha van vakupapucs, a libellával is ellenôrizhetünk, vagy ha gépünk teteje sík és megáll rajta a libella úgy ezt a lehetôséget is használhatjuk a libella elhelyezésére. Nem könnyû jól szintezni egy gépet, de megéri a fáradtságot!
Segítsünk a fényképezôgépnek
Más felvételi helyzetekre is álalánosan érvényes elvek: Az objektívre feltétlenül kerüljön napellenzô, mert ellenfényes felvétel is készülhet panorámakép részeként. Sôt, az objektívbe belesüthet a nap akkor is, ha nem ellenfényben fényképezünk. Ennek megfelelôen lehetôleg ne legyen szûrô az objektíven, mert növeli a káros tükrözôdések számát. Ez alól az ND félszûrô az egyetlen kivétel, vagyis az, amelyiknek egyik fele folyamatosan sötétedik. Ezzel az égbolt részletgazdagságát növelhetjük. Polárszûrôt ne használjunk, mert a folytonos forgás miatt folyamatosan változik a hatása! Távkioldóval, kioldózsinórral, önkioldóval vagy intervalométerrel exponáljunk, ha ez lehetséges.
Növeljük a felbontást
A bemutatott képen is látszik, hogy a fényképezôgép álló kép készítésére alkalmas helyzetben áll. Az egyik ok az, hogy a panorámakép függôleges felbontását a fényképezôgép felbontása szabja meg, míg a vízszintes felbontás több részkép készítésével növelhetô. Számokba öntve: ha a Sony Cybershot Pro DSC-D700-as 1024x1344pixel felbontású képet ad, fekvô helyzetû panorámafényképezéskor 1024pixel, míg álló elrendezésben 1344pixel lesz a kép magassága, azaz részletdúsabb képet kapunk. A másik ok: az objektívek képszéleken történô „elhúzása". Ez nem korrigálható, mert fizikai törvényszerûség. Csökkenthetô, ha hosszabb gyujtótávolsággal (kisfilmen pl. 70mm-rel(!)) dolgozunk. Ekkor viszont csökken a látószög, amit ellensúlyoz az álló kép. Összeillesztéskor a nagy átlapolás még tovább csökkenti az elhúzást: a tárgyak vonalai pontosan egymásra fognak illeszkedni. S legvégül a technika fintora: nincs homogén színvisszaadású CCD! Azaz az egyes képterületek másfajta - persze igen gyenge - elszínezôdést mutatnak (profi gépnél is), amit általános felvételeknél nem látunk, de panorámázáskor megtréfál majd bennünket. Ez a hiba igen nehezen javítható utólag, de ha nagy az átlapolás, nem is kell vele törôdni.
Még egy trükk a digitális felvételezéshez
Ne bízzunk meg vakon a fényképezôgép fehérszint-automatikájában. Ha a gépünkön van manuális fehérszint (white-balance) beállítás, akkor kültérben válasszuk automatikusan a napfény opciót. Ezáltal a naplemente sárgásabb színeit nem korrigálja az automatika. A bemutatott fotók is így készültek. Beltérben pedig válasszuk az izzólámpa szimbólumot vagy a fénycsô jelét, a világítótestek tipusának megfelelôen. Ha a fénycsövek tipusa kevert, vagy wolframizzó is van a fényforrások között, úgy manuálisan kell beállítanunk a fehérszintet. A Kodak professzionális fényképezôgépeken ez a szakfényképészek által jól ismert szürkelappal történik: a kép közepére helyezve exponálunk, majd a gép ennek alapján kiszámítja a szükséges korrekciót. Ezután ezzel a korrekcióval kell a fényképeket elkészíteni. A félprofi és amatôrkamerák esetében fehér mûanyag lapra vagy fóliára van szükségünk: ezt az objektív elé kell helyezni úgy, hogy a teljes képet kitöltse és árnyék ne vetüljön rá (fehér falrészlet is jó és gyakran kéznél is van! zoomoljunk tele állásba, úgy könnyebb lesz az árnyékolást elkerülni!). Ezután a kalibráló gombot nyomva tartva a gép a színegyensúlyt beállítja. Fehér papírlap sajnos nem jó, mert a papírok általában optikai fehérítôt tartalmaznak. Emiatt több kék fényt vernek vissza, mint az említett mûanyaglap, azaz a gép sárgább színezetû képeket fog készíteni. Végezetül pedig, ha a lámpák eloszlása a fényképezni kívánt térrészben még nagyjából sem homogén (szinte általános eset, mert nagy teret fényképezünk), a legfontosabb képrészletet megvilágító lámpákra álljunk be: a teljes képre kiterjedô színegyensúly úgyis elérhetetlen álom lesz. Majd késôbb a számítógépen tompíthatjuk a keletkezô hatást, ha szükséges.
Legvégül pedig rövid válasz az esetlegesen felmerült kérdésre: a fehérszint-beállítás nem más, mint a CCD színegyensúlyának hangolása a megvilágító fény színösszetételéhez. Ezáltal kapunk színhelyes képet. Ugyanezt a hatást hagyományos filmek esetén szûrôzéssel érjük el: a színhômérséklet-módosító szûrôkkel, illetve nagy pontosságú munkáknál a színkorrekciós (CC) szûrôk értékének precíz kimérésével. Ehhez azonban már a közepes digitális gépek árának megfelelô értékû, három hullámhossztartományt figyelembe vevô színhômérsékletmérô-mûszert szükséges használnunk.
Török György fotográfus