2017.06.28. 05:38:00
Látogatások száma eddig:5994281
Utolsó frissítés: 2008. 03. 02.
Ha értesülni szeretne újdonságainkról, híreinkről, iratkozzon fel hírlevelünkre!
 
Ajánlja honlapunkat barátainak, ismerőseinek!
 
Szerkesztők: info@greenfoto.hu
Infravörös fotózás
[2004. 06. 21.]
Infravörös fotózás A hagyományos fotózásban az IR anyagok a lehetô legromlékonyabbak és élességük sem a legjobb. Szerencsénkre a digitális fotózás képbontó eleme, a CCD pont a közeli infrára a legérzékenyebb. A CCD-k tárgyalásánál sokszor hallhattuk, hogy ez a kifejezett érzékenység a „normál” fotózásban kifejezetten káros, ezér a CCD elé helyezett IR-zárószûrôvel zárják ki ezeket a sugarakat a képalkotásból. Sajnos ezt a szûrôt a legtöbb géptipusban közvetlenül a CCD-re helyezik, ezért onnan az el sem távolítható. A gépek tetemes részével tehát infrafelvételt nem lehet készíteni.

Nézzük a kivételeket: -Azok a tükörreflexes kamerák, ahol az IR-zárószûrô az objektív és a tükörakna között van, használhatók, ha ezt a szûrôt kiemeljük. Vigyázat! A szûrô nagyon vékony, igen könnyen törik! Ne is érintsük meg, csak a tokját fogjuk meg ujjainkkal. A szûrôtokot általában egy, kisméretû, kereszthornyos csavar tartja. Ilyen fényképezôgép az összes Kodak DCS gép és a Sigma SD-9.
-Azok a digitális hátfalak, ahol a CCD-rôl ez a szûrô leemelhetô, szintén alkalmasak infrafotózásra. Itt is a Kodak CCD-k híresek eme tulajdonságukról. Ilyen hátfal csak középméretû vagy mûszaki gépre szerelhetô fel.
-Van egy két géptipus, pl. a Sony Cybershot DCS-F707, 717 és 828, amelynél a CCD nem RGB, hanem ERGB mozaikszûrôvel van ellátva. Az E csatorna infraszûrésszel jön létre. Normál fotózásnál az E csatorna jelével korrigálják a képet, ezért nem kell az IR-zárószûrô. Ezzel szemben infrafotónál csak az E és R csatornákat használja a gép, tehát vörös és infra tartományt mintavételez. Eme megoldás elônye, hogy nem kell szûrôkkel bajlódnunk. Hátránya, hogy az eredô felbontás kisebb lesz, különösen infra-üzemmódban: az 5 Mpixeles CCD, mint 2.5 Mpixeles viselkedik. Ezeknél a géptipusoknál csak be kell kapcsolni a menüben az infraüzemmódot és máris fotózhatunk a láthatatlan sugarakkal. Ügyes kezûek még fényforrást is készíthetnek maguknak a kereskedelemben kapható IR-LED-ekbôl ezekhez a felvételekhez.
-Fotózhatunk IR megfigyelô kamerával is. Ezek a kis készülékek még saját IR fénnyel és zoomobjektívvel sem kerülnek sokba, azonban kizárólag videojelet adnak. Emiatt videodigitalizálásra is szükségünk lesz, azaz egy laptopot kell magunkkal vinni AV bemenettel felszerelkezve. Ezen felül a képek maximálisan csak VGA felbontásban készíthetôk el, ami esetleg kicsiny felbontásúnak minôsül a késôbbiekben. Azok számára akik az elsô két pontba illô kamerával rendelkeznek, az IR zárószûrô eltávolítása utáni eljárás a következô:
-A CCD érzékenységét állítsuk minél nagyobbra, figyelembe véve azt, hogy az érzékenységnövekedés mikor teszi számunkra túl zajossá a képet. -Állítsunk kézzel élességet, és ha állványról dolgozunk, komponáljuk meg a képet. Élességállításkor vegyük figyelembe az infravörös indexet. Ez egy kis piros nyilacska vagy pont az objektívfoglalaton az élességállítás jelétôl kissé jobbra, ritkábban balra. Ehhez állítsuk a mért vagy becsült távolságot. Az objektívek színszórása miatt ugyanis az infravörös sugarak nem ugyanakkora vázmélységnél adnak éles képet, mint a látható fény. -Az objektívre fel kell helyezni az infraszûrôt, pl. Agfa 83 vagy Kodak-Wratten 87. Ez a szûrô nagyon sötétvörös, alig lehet átlátni rajta. (Emiatt volt szükség az elôzô pontra!) Mérjünk fényt a belsô fénymérôvel és exponáljunk. Nem feltétlen lesz pontos az expozíció, tehát nézzük vissza a képet és vizsgáljuk meg a hisztogrammot. Ha szükséges, csináljunk új felvételt. Ha gépünk fénymérôje nem mûködik az infraszûrô miatt, próbafelvétellel határozzuk meg a helyes expozíciót.

-Ha kézbôl dolgozunk, jó segítség lehet egy régi, távmérôs, vagy mûszaki géphez készült univerzálkeresô. Ha ilyet használunk, akkor figyeljünk a kis távolságokon fellépô parallaxisra és arra, hogy becsléssel kell távolságot állítanunk minden felvétel elôtt! Elôfordul, hogy egy gép autofókuszát nem zavarja az infraszûrô, az csak elôny ilyenkor: ezáltal automatikusan figyelembe veszi az IR korrekciót.
-Minden esetben felejtsük a JPEG használatát, maradjunk a RAW és egyéb saját formátumnál! Nem árt ugyanis ha megmaradnak az utólagos, képvisszaállítást (pl. demosaiking) megelôzô korrekciós lehetôségek. Az infrafotó ugyanis vékony jég.
-A kép kibontása után Photoshopban a vörös színkivonatot használjuk, mint fekete-fehér képet. Ez sokszor jobb végeredményt ad, mintha fekete-fehérként nyitjuk meg a fotót, vagy a Photoshopban mindhárom RGB csatornából készítjük a fekete-fehér képet.
Az infrafelvétel sok mindenre használható! Az IR sugarak párában, ködben sem szóródnak, így ilyenkor is ragyogóan tiszta táj és városképek fotografálhatók. A hatást növeli, hogy a szóródás hiánya miatt az árnyékok borotvaélesek, holdfény hatásúak. Az ég fekete, melyen vakítóan fehérek a felhôk. Ugyancsak vakítóan fehér minden növényi zöld.
Portré és akt is készülhet infrafelvétellel: a bôrhibák nem látszanak, a haj vagy nagyon szôke, vagy nagyon fekete, míg a szemek hangsúlyosabbak lesznek. Mûvészi érdeklôdésûek az infrafelvételeket pl. Photoshopban kiszínezhetik az Airbrush eszközzel, color üzemmódban. Az opacity változtatásával és némi türelemmel csodálatos, festmény hangulatú képek készíthetôk így.
Ha digigépünkkel nem tudunk infrafotót készíteni, próbáljuk ki az infrafilmeket. Az infrafilm a legizgalmasabb fotóanyagok egyike: amit fotózunk, azt gyakorlatilag nem is látjuk. Ára is igen izgalmas - sajnos -, hiszen a film igen drága. Nagyon kényes a tárolásra és a felhasználásra is, ezért az ide vonatkozó utasításokat maradéktalanul tartsuk be! A legtöbb film a fekete-fehér filmekhez hasonláan viselkedik. Ilyen pl. a Konica 750 NI. Ez rollfilm formátumban is kapható. Sötétvörös szûrôvel fotózva a fénymérôt ISO 12/12° és ISO 32/16° közé állítsuk. Pontos adatot nem tudok mondani, ugyanis az egyes fénymérôk érzékelôcellái is szórnak. Az elsô adatot Asahi Pentax Spotmeter V-tel, a másodikat Minolta Spotmeter F-el mértem ki. Mindenkinek ki kell tapasztalnia tehát a saját munkamódszerét. Van azonban egy olyan Kodak infrafilm, a HIE, ami igazi különc, és a legszebb hatású felvételek készíthetôk vele.

Íme tulajdonságai: -Nincsen fényudvarmentesítô rétege. Emiatt a filmen áthaladó fény el nem nyelôdô része a filmnyomólapon visszaverôdik és visszaverôdéses fényudvart hoz létre. Ez a fényudvar nagyon látványos túlsugárzással övezi a csúcsfényes részeket. Ilyen karakterû normál fotóanyagokat csak jóval a II. Világháború elôtt gyártottak utóljára, ezért a régi idôk és régies hatású képek szerelmeseinek mindenképpen ki kell próbálniuk.
-Az infra anyagok kimondottan szemcsések! Van azonban egy kis turpisság - és ez csak a Kodak High Speed Infrared (HIE) filmre érvényes. Ez a film maga is egy Old Timer! A '30-as évek elejétôl létezik a film, jelenleg is változatlan formában (!)gyártják. Ennek az az oka, hogy az USA haditengerészete és légiereje a film legnagyobb fogyasztója. A képkiértékelô gárda öreg rókái ezt a filmet ismerték meg, ezt tanítják kiértékelni a fiataloknak, ezért a Kodak nem változtathat a filmen semmit. A HIE szemcsestruktúrája tehát olyan, mint a két világháború közötti klasszikus fekete-fehér filmeknek, ami eltér a ma gyártott - mondhatnánk neoklasszikus - filmekétôl (Fortepan, Plus-X Pan, Tri-X, HP5, FP4). Érdemes tehát ebbôl a szempontból is fényképezni rá. Ha a film szemcsézete és nem az infra hatású színvisszaadás a célunk, felvételi szûrôt ne használjunk. A film ugyanis két tartományt lát a spektrumból: 250-500 nm között kevésbé érzékeny, míg 860-1150 nm között jobban érzékeny a fényre. Csúcsérzékenysége 1050 nm. Emiatt a zöld és a sárga szûrôk teljesen használhatatlanok, a kékszûrô pedig a technikai (színvak) filmekével megegyezô, természetellenes hatást ad. Az IR tartomány kizárására - természetes tónusvisszaadáshoz - egyébként a digitális fotózásban használatos „Hot-Mirror” fantázianevû IR zárószûrôk használhatók.
-Az infravörös sugarak nem szóródnak még párás idôben sem, így sötétvörös (R0,R1,R6, Agfa 42, Kodak-Wratten 25), de még inkább infraszûrô - nevezik feketeszûrônek is átlátszatlansága miatt - (Agfa 83, Kodak-Wratten 87) használatával ragyogóan tiszta tájképek készíthetôk.
A szóródás hiánya miatt az árnyékok borotvaélesek, átmenet nélküliek, ami holdfény hatású felvételeket is eredményezhet. A zöld növényzet fehéren jelenik meg a képen, ugyanis a klorofill - a zöld színanyag - IR-ben átlátszó. Emiatt a növények sejtjeinek fehér cellulózfala veri vissza a fényt, mint egy kis tükör. Ugyanakkor az égbolt szinte fekete. Erdôs környezetben készített természet-, portré- és aktfelvételeknél is jó szolgálatot tesz nekünk a HIE. A levélzet között átsütô nap ugyanis az általános filmeken - legyen az színes vagy fekete fehér - részlettelen fehér foltokat rajzol. Az árnyék és a napfény között ugyanis óriási a kontraszt, a vakus derítés pedig gyakran természetellenes hatást ad. Infra tartományban azonban más a helyzet! A közvetlen napfényt a levelekrôl visszaverôdô IR sugarak derítik. Ahogyan volt már róla szó, csak ezeket veri vissza a növények sejtfala, fénytechnikailag mint megannyi spotlámpa viselkednek. Ráadásul a kemény kontrasztokat a fényudvarmentesítés hiánya is ellágyítja. Emiatt nagyon szép, kevéssé kontrasztos, foltosan bevilágított portrékat, aktokat fényképezhetünk. A sminkkel nagyrészt nem kell törôdnünk, csak rúzst és körömlakkot használjunk. Lehetôleg kékes, vagy lilás árnyalatút, ugyanis a narancs és vörös árnyalatok olyanok, mintha nem is lennének felkenve (ld. színérzékenység).

A fénymérés persze problémás, ugyanis IR fénymérô nincsen. Autentikusan két mód áll rendelkezésünkre, de egyik sem használható igazán a modelles fényképezéshez, ráadásul tükörreflexkeresônket sem használhatjuk hagyományos módon: az állványra helyezett géppel a képet megkomponáljuk, ISO 400/27°-ra állított fénymérôvel mérünk, majd a szûrôt felcsavarva exponálhatunk. Eljárhatunk úgy is, hogy fénymérés helyett IR megvilágítási táblázattal dolgozunk. Ezzel szemben módszerem mindenki számára használható, gyorsan mozgó témák is fényképezhetôk vele és a vakus derítést is lehetôvé teszi. Sötétvörös szûrôt csavarok fel, ugyanis ezen keresztül ha nehezen is, de látható a tükörreflexkeresô képe. A TTL fényméréshez sziliciumcellás (SBC) gépnél ISO 500/28°-ot, kadmium-szulfid cellás (CdS) gépnél ISO 1000/31°-ot állítok be. Persze az egyes géptipusok kissé eltérhetnek egymástól, ezért próbafelvétellel gépvázainkat lôjük be. Ezzel a taktikával tehát nemcsak az IR, hanem a látható vörös sugarakat is felhasználjuk az expozícióhoz, ezért a fényméréshez is van némi támpontunk. A vakus derítést is TTL vakuval lehet megoldani, azonban a vaku fénykibocsájtó ablakára vörös szûrôt kell helyeznünk. Ha ugyanis a kék, zöld és sárga sugarakat nem szûrjük ki, a TTL vakufénymérés ezeket is beleszámítja az expozícióba. Ezeket azonban a film nem értékesíti, így az eredmény a vakufény jelentôs alexpozíciója lesz. Ilyen szûrôt egyébként magunk is készíthetünk: hívassunk elô exponálatlan színes negatívot és azt két rétegben alkalmazzuk.
Török György fotográfus